Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973) Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében

"Homok-Óvirághegy: a sírt 1969-ben dúlták fel homok kitermelés közben. A lelet eg yik megtalálója ŐZE JÁNOS, lakását ( H o m o k, I I. út 42.) a lelőhelytől csupán egy kocsi út választja el, azzal szemközt áll. A leleteket a D a m j a n i ch M ú z e u m ba S Z L A N KÓ I S T V Á N, a T i s z a z u gi F ö l d r a j zi M ú z e u m i g a z g a t ó ja juttatta el. Lelet kivizsgálás­sal a megtalálást követő napon a lelet körülményeket hitelesítettük, a leleteket, valamint az antropológiai és állatcsont maradványokat összegyűjtöttük. A sír aknasír volt. 280 cm mélységből került elő. T á j o l á s a: N y —K 100—105°. A háton fekvő, nyújtott váz jobb oldalán feküdt felszerszámozott lova. A lócsontmaradványokból teljes lóvázra következtethettünk. Koporsó nyomait nem lehetett megfigyelni. Régészeti leletek
1. Karikás csikózabla. A ló koponyájánál került elő. Szár H: 9,2 + 1 0 , 2; karika Á: 5,6 cm.
2. A ló lábcsontjainál kerültek elő a kengyelek. M: 12,7, ü l. 13,5 cm. A kengyelek forma ilag megegyeznek a Kunszentmárton - jaksorérparti sírban talált kengye­lekkel. A kengyelek szárát kovácsolt plasztikus büty­kök díszítik.
3. Hevedercsat. A sírt feldúlók elvesztették.
4. A medencetájékon vaskés, két töredékben. H: 17,5 cm.
5. A koponya alatt és a mellkason ezüst lánc 74 cm. hosszú, drótszálakból font sodrony, két végét henger alakú tubus zárja le és óvja a felbomlástól. A sírleletet a temetkezés módja és a régészeti leletek, elsősorban a kengyel alapján, a 1 3. század vége, 14. század vége időhatárok között datálhatjuk. Maga a terület Tiszaföldvár szőlője. A helynév, a hódoltság ideje alatt elpusztult, egykori kun település, Homokszállás nevét tartotta fenn. Homok-szállást az 1571-es szolnoki defter mint falut írja l e. Még 1571-ben sem volt temploma. A defter 16 fej adóra kötele­zettet sorolt fel, egyikük — Csöbök Mihály — a defter keletkezésének időpontjában is őrizte eredeti kun nevét. A kun sírlelet valószínűsíti számunkra, hogy a kunok vezetőrétege Magyarországra költözésük első másfél századában őrizte a nomád temetkezési szokásokat. "
Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973) Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében

Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Földrajza 1887.

"III. Tiszai alsójárás.

Áll 1 rendezett tanácsu városból, 9 nagy-, 3 kisközségből és 12 pusztából.

Székhelye: Tisza-Földvár, nagy község közel a Tiszához 6914 lakossal. Van 

ref. evang. és zsidó temploma. Az evangélikusok régen tótok voltak, de már

megmagyarosodtak. Hozzá tartoznak Homok és Martfű puszták.

Tisza-Földvártól északnyugatra:

Tisza-Vezseny, nagy község a Tisza jobb partján 2423 lakossal, a kik a 

halászatot nagyban üzik. Hozzátartozik Varsány puszta egy része.

Tisza-Várkony, nagy község a Tisza jobb partján 2036 lakossal. Van róm. 

kat. és ref. temploma és sok csinos uri háza. 

Tisza-Földvártól északra:

Rákóczi, nem rég települt kis község Szolnok közelében. Nevét onnan kapta, 

hogy a föld, melyen a helység épült, hajdan a hires Rákóczy család birtoka volt.

Tisza-Földvártól délnyugatra:

Czibakháza, nagy község 3522 lakossal. Nevét egykori földesurától Czibak 

Imre erdélyi vajdától nyerte. A XVI. században a törökök elpusztitván a helységet 

a megmenekült lakosok a határ magasabb részén, épitettek maguknak uj házakat. 

A régi Czibakháza a mai  Bánom nevü szőlős kert helyén feküdt. A Tiszán levő nagy fahidnál  1849-ben heves ütközet volt, melyben a magyarok megverték az 

osztrák katonákat. Hozzá tartoznak Gyügér, Sárszög, Zsiger puszták.

Nagy-Rév, nagy község  1438 lakossal. Határát a Tisza két felől mossa. 

Megemlitendő a Zsidó halom s a mellette levő nagy árok, melyet a hagyomány 

szerint azért ástak a lakosok, hogy az ellenség ellen jobban védelmezhessék 

magokat. Hozzá tartozik Sáp puszta.

Tisza-Inoka, nagy község  1050 lakossal, kik jobbára helv. hitüek. Fekszik a 

Tisza balpartján, mely ellen három oldalról gátak védelmezik. A helységhez közel, 

az u. n. régi temetőben egy elpusztult torony romjai láthatók. Hozzá tartozik 

Csámpa puszta.

Tisza-Kürt, nagy község a Tisza balpartján 2324 lakossal.  Ref. temploma 

igen régi.

Tisza-Ugh, nagyközség, a Tisza balpartján 746 ref. lakossal.

Tisza-Sas, nagyközség a Tisza balpartján  1488 ref. lakossal földje mocsáros 

és nem igen termékeny.

Csépa, kis község a Tisza balpartján. Földje nem igen termékeny, határában 

sok mocsár és tó van, mint  Kerekt ó ,  Csípsán,  Fertő. Van ref. és evang. 

temploma. A történelemben arról nevezetes, hogy Aba Sámuel királyunkat itt 

gyilkolták meg.

Tisza-Földvártól délre:

Szelevény, nem régen népesült kis község,  mely ügyeit Csépával közösen 

végezi. Fekszik a Körös folyó mellett, ugyanott, hol hajdan  Kis-Halasi község 

feküdt. Pusztái: Gyalu és Istvánháza.

Kun-Szent-Márton, rendezett tanácsu város, a Körös partján 11155 róm. kat. 

lakossal. Mintegy 200 évvel ezelőtt  szállottak meg a Jászapátiról oda költözött 

lakosok. Van járásbirósága, posta-, távirda-, vasuti állomása. Hozzátartozik 

Mesterszállás és Csorba puszta egy része."

Forrás:Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

földrajza.

A földrajz elemeivel

A miniszteri tantervnek megfelelőleg

a népiskolák III. osztálya számára

Irta:

ILLÉSSY JÁNOS.

Kunhalmok III.

A  Tiszazug kunhalmainak földrajzi elhelyezkedése
1. Montag-halom  2. Masznyik-halom  3. Götti-halom  4. Őze- /Zsigeri-halom  5. Töviskes-halom

6. Öcsödi-halom  7. Csorcsány-halom  8. Kettős-halom  9. Egyes-halom  10. Zsidó-halom 11. Csárda-halom  12. Fekete-halom  13. Báté-halom  14. Kungyalualsói-halom  15. Gyalui-halom
16. Ivánkai-halom  17. Bába-halom  18. Cserke-halom  19. Végh-halom  20. Égett-halom
21. Kéménytető  22. Kása-halom  23. Szőlős-halom  24. Kun-halom  25. Öt-halom  26. Szőlős-halom

 A cibakházi Kettős-halom geomorfológiai, tájképi és növénytani szempontból a
Tiszazug legértékesebb kunhalmai közé tartozik.

A fent lehatárolt területen, azaz a szűkebb értelemben vett Tiszazug területén  a
legelső katonai térképek összesen 34 halmot tüntetnek fel, mára ezekből 26 maradt fenn. Az
eltűnt nyolc név nélküli halom valószínűleg kis kiterjedésű, alacsonyabb kurgán vagy
őrhalom lehetett, amelyek az emberi gondatlanság áldozatává váltak.
Forrás:Tóth Cs. 2008
Tiszazug kunhalmainak állapotfelmérése

Kunhalmok II.

A kunhalmok legfontosabb típusai

1. Lakódombok (tell-telepek)

Ebbe a kategóriába a többnyire szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű és viszonylag magas halmok tartoznak. Kultúrrétegük több méter vastagságú. Felmagasodásukban az árvízmentes, de vízközeli helyen megtelepedő ember játszotta a főszerepet. A halommá emelkedett egykori telephely kultúrrétegét főleg az ott élő emberek házainak omladéka (pl. patics), edénytörmelékei, tűzhelyének maradványai, az elfogyasztott állatok szétszórt csontjai, kagylóhéjai alkotják. Nagy számban keletkeztek lakódombok a késő neolitikumban és a koraközépső bronzkorban Kr.e. 4000-3500, illetve 2600-1500). A telepek nagy számából és méreteiből viszonylag nagy népsűrűségre következtethetünk.

2. Sírdombok (kurgánok)

A régészeti kutatások feltárták, hogy a halmok nagy része rézkori és korabronzkori temetkezések, szarmata, germán és honfoglalás kori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzi. A kelet-európai síkságon (orosz-ukrán sztyepvidéken) igen gyakoriak ezek a mesterségesen emelt, kúp (félgömb) alakú dombok. A kurgán név türk-mongol eredetű. Leghíresebbek a szkíta kurgánok (Kr.e. 700-400)

3. Őrhalmok (Vigyázóhalmok, strázsahalmok)

Hazánk több vidékén, különösen az Alföldön és Kelet-Dunántúlon gyakoriak ezek a viszonylag alacsony, földből emelt halmok. Eredetileg nem lehettek magasak, de a rendszeres szántás következtében egyre alacsonyabbak lettek.  A halmok (általában tell-halmok) között láncszerű összeköttetést biztosítottak. A tűzjelzésben lehetett fontos szerepük. Ezzel lehetővé tették a jel (fény, hang) továbbítását.

4. Határhalmok

Kialakulásuk és szerepük a megyék, a járások és a települések határának megjelölésével hozható összefüggésbe. Tipikusak az úgynevezett hármas határhalmok. Ezek három településhatárának voltak a jeles pontjai, például a Gergely-halom Karcag, Kunhegyes és Kunmadaras határának találkozásánál. Előfordulnak négyes határhalmok is (pl.: Dombegyházánál a magyar-román határon). A halmok mellett gyakran utak vezettek el, s a lábukhoz csárda települt. A Hortobágyon is átvezető híres sóút melletti Meggyes-határhalomnál épült a Meggyes csárda.

Forrás: Dr. Tóth Albert

Kunhalmok 1.

Illyés Gyula a mi katedrálisainknak nevezte a kunhalmokat, az Alföldnek azon tájképi elemeit, amelyek Györffy István, a magyar néprajztudomány megalapítójának leírásában 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el, temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok.

Először Horváth István használta a kunhalom kifejezést. Jerney János őskutató szerint a kunhalom nevezete a magyar nép ajkán nem él, egy pár évtized óta az írói nyelv kezdi divatba hozni.

Bár a kunhalmoknak csak egy kis része kötődik a kunokhoz, indokolt a kunhalom gyűjtőnév használata. Így különbséget tudunk tenni a mesterségesen létrehozott és a természetes úton keletkezett kiemelkedések között.

 Az Alföldön negyvenezerre becsüljük számukat. Alapjukat részben már a rézkor embere megvetette: az árvizektől védett magaslaton telepedett meg, ide építette lakóhelyét, ide temetkezett. A hely az idők folyamán lakódombbá alakult át, amelyre rátelepedett a bronzkor, majd a népvándorláskor embere. Az egyik sajátos halomtípus, a tellhalom, így keletkezett. E mesterséges képződmények az ember művei, több ezer év alatt emelkedtek fel mai magasságukig. A mélyükben találhatók az ott élt emberek csontjai, az elfogyasztott állatok maradványai, az egykori házak alapjai, cseréptöredékek... A tellek a legrégebbi halmok. Évezredek kultúráját őrzik, például a keltákét, a gepidákét, a szarmatákét, az avarokét, a magyarokét, a kunokét.A negyvenezerből már csak néhány száz, viszonylag ép kunhalom maradt. Védelmükre van jogszabály, de ennek komoly felvilágosítással kellene párosulnia, mert a legfőbb pusztító erő a tudatlanság. Tulajdonjogi rendezés is kívánatos volna: az önkormányzatoknak meg kellene venni a nagyon kevés, valamelyest ép kunhalmot, egy-egy kis peremövezettel. Így talán megmaradna néhány földkatedrálisunk a következő évezred embere számára is.

Basch – (Kovács)-kúria

A Basch család a XIX. század második felében szerzett birtokokat a Cibakháza és Tiszaföldvár határában elterülő Nagyhátpusztán és Homokréten. 1893-ban Basch Albert Tiszaföldváron 588, Cibakházán 869 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett, Basch Emánuelnek szintén Cibakházán volt 423 katasztrális holdnyi birtoka. 1911-ben Basch Albert örököseit említették a nagyháti uradalom tulajdonosaiként, és 1925-ben is őket tüntette fel a gazdacímtár itteni birtokosként. 1935-ben dr. Basch Lórántnak 627, Basch Editnek 259, Basch Ilonának 245 katasztrális holdnyi földterülete volt, a família uradalma korszerű mintagazdaságnak számított.
A Basch család majorsági központját Homokréten alakították ki, itt építették fel a XX. század elején a jószágigazgató kúriáját is, míg a család – főként nyaranta használt – kúriája Nagyhátpusztán épült fel egy park közepén. Homokréten álltak a mintagazdaság uradalmi épületei, istállói, magtárai, pincéi, cselédházai.
Dr. Basch Lóránt ügyvéd tevékeny szerepet játszott az irodalmi életben is, 1927-től – Babits Mihály költővel – a Baumgarten Alapítvány kurátoraként működött. (A költő a mára lebontott nagyháti kúriában többször meglátogatta a Basch családot az 1930-as években.)
A helyi hagyomány szerint a Basch családtól a majort és az intézői kúriát a Kovács család vásárolta meg, amely bortermeléssel, borkereskedéssel, szeszgyártással és ecetgyártással foglakozott.
A II. világháború után az államosított kúria termelőszövetkezeti tulajdonba került, és irodákat helyeztek el benne. Az épület eredeti díszítése ma már nincs meg, az 1980-as években még látható volt a régi architektúra. Az 1990-es évek elejéig tsz-központ volt a napjainkban már magántulajdonban álló kúriában.
Az egykori majorsági épületek nagyobb része átalakítva ma is látható, egy istállót eredeti állapotának megfelelően állítottak helyre. Az egykori kertből már csak néhány fa van meg.
Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület, amelyet teljesen átalakítottak, díszeit leverték, nyílászáróit kicserélték. Az egykori falsíkba simuló tornác nyomai még láthatók. A kúria alatt pince húzódik.

Kovács-kúria

A Kovács család üzleti vállalkozásai révén szerzett jelentős vagyont a XX. század első negyedében. Kovács Sándor szabómester fiai közül Kovács Károly már tizenéves korában borral kezdett kereskedni, majd a Kincsem-hegyen kisebb, ám igen jól gondozott szőlőültetvényt hozott létre testvéreivel. A Kovács fivérek az 1910-es évek elején az üzlet hasznából már meg tudták vásárolni a később Kovácsmajornak nevezett telepet.
A testvérek később verőczei gróf Pejácsevich Márkné Beniczky Mária 834 katasztrális holdas birtokát is kibérelték, a földterületen mintagazdaságot létesítettek, és több gőzekét is munkába állítottak. A birtok gazdálkodásának gerincét a szőlőtermesztés jelentette, a 9000 hektoliter bor tárolására alkalmas pincészetben óriási tölgyfahordók álltak. (A faragott hordóvégeket a németújvári gróf Batthyány család címere díszítette, mivel a szabadbattyáni pincészetből vásárolták meg a hordókat.) A Kovács testvérek a bortermelés mellett ecetgyártással és szeszgyártással is foglalkoztak. (A Kovács-féle borecet hamarosan Magyarország egyik legkeresettebb borecete lett.) A gazdaság profilját az 1930-as években gyümölcstermesztéssel és faiskola létesítésével is bővítették.
A vállalkozás bevételei a visszaemlékezések szerint olyan jól alakultak, hogy Kovács József 1930 táján megvásárolhatta első Mercedes-Benz típusú dízel üzemű gépkocsiját, amelyet később több személy- és tehergépkocsi megvétele követett.
A kúria felépítése is az 1930-as évekre tehető, ennek pincéjében beépítésre került egy 500 hektoliteres cementhordó is. A kúria hamarosan a környék egyik legelőkelőbb társasági központjává vált, különösen a minden szüreti időszak végén megtartott borkóstoló számított fontos eseménynek.
Szabadon álló, magasföldszintes, összetett alaprajzú épület. A kúria magas terméskő lábazaton áll, az épület szélein rozettás díszítésű, toszkán fejezetű pilaszterek láthatók, az ablakok kereteltek, a gazdagon díszített főpárkányon rovátkolt, rozettás és kockasoros díszítésű sávok váltakoznak.
A főhomlokzat 2+(1+A+1)+1+T osztású, nagyméretű nyílásai szegmensíves záródásúak. Középen enyhén előrelépő (eredetileg önálló magastetővel fedett) rizalit lép ki a fal síkjából, amelynek bal oldali ablakát új ajtóra cserélték, a középen nyíló ajtót toszkán jellegű féloszlopok keretelik. A középrizalit előtt lekerekített sarkú, kőbábos mellvéddel ellátott terasz húzódik, amelyhez a kertből ívelt, kőbábos korláttal kísért lépcső vezet fel. A homlokzati szakaszok ablakai alatt vakolattükrös köténydísz húzódik. A főhomlokzat jobb sarkán nyolcszög alaprajzú, csúcsos sisakkal ellátott torony húzódik, amelynek oldalain keskeny, félköríves záródású ablakok nyílnak, ezek egyikét később ajtóvá alakították, elé pedig lépcsőt építettek.

A bal oldali oldalhomlokzaton 1 ablak látható. A jobb oldali oldalhomlokzaton két rizalit lép ki a fal síkjából, a bal oldalin összetett, egyenes záródású ablak látható, a homlokzati szakaszon és a jobb oldali rizaliton szegmensíves záródású ablakok nyílnak. Itt a lábazatban a pince szegmensíves záródású ablakait helyezték el, a jobb szélen a pinceajtó látható.
A hátsó homlokzat nagyrészt átalakított, bal szélén rizalit lép ki a fal síkjából. A jobb oldali részt bővítménnyel látták el, egykor itt is torony állt. A kúria alatt pince található. Belseje háromtraktusos elrendezésű, egy részében folyosó húzódik.
A Kovács testvérek cégéből később Kovács József kivált, a vállalkozást Kovács Károly vitte tovább, aki mellé unokaöccse, Kovács Gyula lépett be társnak.
A II. világháború idején a kúria hátsó homlokzatának sarkát bombatalálat érte, a visszaemlékezések és az archív képek tanúsága szerint egykor itt is (önálló sisakkal ellátott) torony állt, amelyet azonban nem állítottak helyre. (Az épület ezen sarkán napjainkban is látható, hogy nem az eredeti architektúra díszíti.)

A kúriát és a borgazdaságot 1949-ben államosították; az épületben 1954-ben óvodát helyeztek el, napjainkban is ezt a funkciót tölti be. (A kúriához tartozó vendégházból az államosítás után orvosi rendelő lett, majd szolgálati lakást alakítottak ki benne.) Az 1970-es évek végén leégett a kúria tetőszerkezete, amelyet hamarosan helyreállítottak, a torony tetőzete viszont nem az eredetinek megfelelő formában került renoválásra. Az épületet 1996-ban újították fel.